Üdv, még Franciaországból...
El se hiszem, hogy mindjárt vége a kalandnak... De a többiek se szívesen gondolnak arra, hogy szétválunk. Lesz itt sírás rendesen... Szerencsére a görögök péntek estére még szerveznek egy utolsó bulit. A híres "Because we are here..." partysorozat lezárása, "Because we are here... for the last party" címmel.
Aznap éjjel még jól kibulizzuk magunkat, aztán másnap reggel Szandival irány Párizs: ott alszunk egy éjszakát, és vasárnap....hazarepülünk!!! :)
Cristina már haza is ment Romániába. Olyan üres nélküle ez a folyosó... :( Tegnapelőtt délután elbúcsúztattuk egy kis buli keretében a konyhában. Aztán Jonassal kikísértük éjfélre a buszállomáshoz, ahol érzékeny búcsút vettünk egymástól, címet cseréltünk, és megbeszéltük, hogy még mindenképp fogunk találkozni, és biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz.
Tegnap szerveztünk páran egy utolsó közös kirándulást Saint-Nazaire-ba és Le Croisic-ba, az óceánhoz.
Szép volt, jó volt, csak olyan hideg ne lett volna... Az egész régióban tiszta novemberi idő van... És mi még naivan azt hittük, hogy majd májusban fürödhetünk az óceánban meg itt az angers-i tóban. Hát, az idő nem nagyon szeret minket. :( Most is épp 12 fok van, és esik. De ha minden igaz, szerdára helyreáll a tavasz. Ajánlom is neki!!!
Nemrég nagy öröm ért, amit muszáj megosztanom: kiderült, hogy az ágy elmozdítható, és nem kell örökre búcsút vennem a kedvenc körömreszelőmtől, valamint Enci tinédzserkori képétől! :p (ez utóbbit persze mindenképp kihalásztam volna valahogy, nyugi... :D). A takarítónő döbbentett rá erre a tényre, akivel egyébként megbeszéltem egy randevút jövő hét péntekre. (Amelyik nap végleg elmegyünk, neki ellenőriznie kell a szobát). Ez már tényleg a vég... Egyébként kicsit bosszúsak vagyunk Szandival: egyszerre hagyjuk el Angers-t, szombaton. De mint az tök véletlen kiderült, hétvégén nem lehet kiköltözni, mert olyankor nem dolgoznak a takarítónők, és nélkülük nem megy a dolog. Így pénteken kell kicuccolnunk, és Zsókánál meg Dorkánál vészeljük majd át az éjszakát.
Partir, c'est mourir un peu. Azt hiszem, ez tényleg igaz. De utána egy új élet kezdődik... :)
Bisous !
2013. május 19., vasárnap
2013. május 13., hétfő
The end is near...
Hogy rohan az idő! 2 hét múlva már otthon leszek...
Régen írtam tudom, de mostanában nem is történt sok izgalmas dolog. Már vizsgaidőszak van, előtte meg volt két hét szünet, az alatt Szandival és Zsókával tengtünk-lengtünk erre-arra. Vásárolgattunk a városban, filmeztünk, sétáltunk. Egyik nap Cristinával és Jonassal kiegészülve kártyázgattunk, és ország-várost játszottunk. Persze angolul. :( Ittlétem alatt kb. 70 %-ban angolul beszéltem. Úgy alakult, hogy több erasmusos barátom lett, mint francia. Persze ez nem gond. Csak hát a szerelmem, a francia nyelv... háttérbe szorult szegény. :/ De legalább nagyon sokat fejlődött az angolom. Meg is lepődtem, hogy mennyit. :)
Aztán a nagy semmittevésben rám tört a honvágy, de már rendbe jöttem. Csak egy szomorúságom van: több mint egy hónapja úgy bevertem a térdemet a fürdőszobafalba, hogy azóta is fáj. Majd amikor már kezdett csitulni, szerencsére ismét bevertem, ugyanott. Ennek mekkora a valószínűsége?
Más:
Most már egyre erősebb meggyőződésem, hogy fölöttem egy vajúdó kenguru lakik. Folyton ugrál, nyüszít, mindent csapkod és mindennek nekicsapódik.
Ami viszont még ennél is érdekesebb, az az, hogy valahol alattam lakik egy lelki társ is... mármint zenei értelemben. Rendszeresen a kedvenc számaimat hallgatja, egy az egyben megegyezik az ízlésünk. És nem a legpopulárisabb zenékről van szó, hanem a lehető legkülönbözőbb stílusokról, és egy az egyben a kedvenc számaimat hallom. Nem tudom ki ez a rejtélyes idegen, nem tudom hol lakik, mit csinál, de remélem már neki is feltűnt a hasonlóság a zenéink közt. :)
A koliból folyamatosan költöznek ki az emberek, franciák és erasmusosok egyaránt. Cristina jövő héten megy... Már megcsapott minket az elmúlás szele: nosztalgiázunk, meghívogatjuk egymást a saját hazáinkba. :) Ha minden jól megy, a nyáron megyek Romániába Cristinához, aztán októberben Görögországba Katerinához... jól hangzik, mi? Bár össze is jönne... :)
Egyébként meg tanulunk ezerrel. Szandival is, Cristinával is próbáltunk együtt, de mindig csak csevegés meg röhögés lett a vége. :) Cristinával például, dacolva a rossz, szeles idővel, kifeküdtünk egyik nap a kolesz elé egy pokrócra. Kb. fél óráig bírtuk a hideget. :(
A franciák alig dolgoznak! Minden alkalmat megragadnak, hogy szünnapot vagy hosszú hétvégét tarthassanak... A boltok, könyvtárak, üzletek általában fél 9-kor nyitnak, déltől kb. fél 2-ig ebédszünet van... utálom őket ezért. :D Meg az is idegesítő, hogy az autósok és buszvezetők őrültek. Teljesen. Tiszta életveszély átmenni a zebrán...
Azt is megfigyeltem egyébként, hogy mániájuk, hogy leveszik a cipőjüket mindenhol: legyen az konyha, folyosó, könyvtár... a könyvtárban az egyik srác szerintem külön menőzni akart a felemás zoknijaival, miközben próbált velem szemezni. Szegénykém nem tudta, hogy az igénytelenség nálam nem előny... :D
Ma megírtam az első vizsgám, ami 4 (négy/NÉGY!) órás volt, és rendesen igénybe vette az agyacskámat. Az idegességtől nem is tudtam előző éjjel aludni, így hát most nincs is sok erőm a fogalmazáshoz. Remélem nem szomorodik senki el a bejegyzés rövidségétől, hamarosan bepótolom a hiányt! (Persze tudom, az ígéreteim már nem túl hitelesek... :( :p)
Na még annyit, hogy azért lesz egy utolsó kis kirándulás, amit elsősorban a magyarokkal szervezünk. Van akciós csoportos vonatjegy, ami két napig korlátlanul használható Loire megyében. Ennek örömére szombaton, ha minden jól megy, elmegyünk Saint-Nazaire-be, ahol még utoljára megcsodálhatom az óceánt. :)
Az előbb a folyosón messziről odaköszöntem egy spanyol lánynak, és megkérdeztem, hogy jól ment-e a vizsgája. Mosolyogva válaszolt hogy igen, és csak ekkor jöttem rá, hogy összetévesztettem egy másik spanyol lánnyal, és eredetileg az ő válasza érdekelt volna. :D De szerencsére vizsgaidőszak van, és ez a kérdés mindennapos. :D
Még egy örömhírt a végére: 3 hónapja elromlott az egyik főzőlap, és végre kicserélték egy újra! :)
Na szép estét mindenkinek!
Érkezésemre 12 nap múlva számítsatok, Nyugat felől, egy szép nyári estén! :D
Régen írtam tudom, de mostanában nem is történt sok izgalmas dolog. Már vizsgaidőszak van, előtte meg volt két hét szünet, az alatt Szandival és Zsókával tengtünk-lengtünk erre-arra. Vásárolgattunk a városban, filmeztünk, sétáltunk. Egyik nap Cristinával és Jonassal kiegészülve kártyázgattunk, és ország-várost játszottunk. Persze angolul. :( Ittlétem alatt kb. 70 %-ban angolul beszéltem. Úgy alakult, hogy több erasmusos barátom lett, mint francia. Persze ez nem gond. Csak hát a szerelmem, a francia nyelv... háttérbe szorult szegény. :/ De legalább nagyon sokat fejlődött az angolom. Meg is lepődtem, hogy mennyit. :)
Aztán a nagy semmittevésben rám tört a honvágy, de már rendbe jöttem. Csak egy szomorúságom van: több mint egy hónapja úgy bevertem a térdemet a fürdőszobafalba, hogy azóta is fáj. Majd amikor már kezdett csitulni, szerencsére ismét bevertem, ugyanott. Ennek mekkora a valószínűsége?
Más:
Most már egyre erősebb meggyőződésem, hogy fölöttem egy vajúdó kenguru lakik. Folyton ugrál, nyüszít, mindent csapkod és mindennek nekicsapódik.
Ami viszont még ennél is érdekesebb, az az, hogy valahol alattam lakik egy lelki társ is... mármint zenei értelemben. Rendszeresen a kedvenc számaimat hallgatja, egy az egyben megegyezik az ízlésünk. És nem a legpopulárisabb zenékről van szó, hanem a lehető legkülönbözőbb stílusokról, és egy az egyben a kedvenc számaimat hallom. Nem tudom ki ez a rejtélyes idegen, nem tudom hol lakik, mit csinál, de remélem már neki is feltűnt a hasonlóság a zenéink közt. :)
A koliból folyamatosan költöznek ki az emberek, franciák és erasmusosok egyaránt. Cristina jövő héten megy... Már megcsapott minket az elmúlás szele: nosztalgiázunk, meghívogatjuk egymást a saját hazáinkba. :) Ha minden jól megy, a nyáron megyek Romániába Cristinához, aztán októberben Görögországba Katerinához... jól hangzik, mi? Bár össze is jönne... :)
Egyébként meg tanulunk ezerrel. Szandival is, Cristinával is próbáltunk együtt, de mindig csak csevegés meg röhögés lett a vége. :) Cristinával például, dacolva a rossz, szeles idővel, kifeküdtünk egyik nap a kolesz elé egy pokrócra. Kb. fél óráig bírtuk a hideget. :(
A franciák alig dolgoznak! Minden alkalmat megragadnak, hogy szünnapot vagy hosszú hétvégét tarthassanak... A boltok, könyvtárak, üzletek általában fél 9-kor nyitnak, déltől kb. fél 2-ig ebédszünet van... utálom őket ezért. :D Meg az is idegesítő, hogy az autósok és buszvezetők őrültek. Teljesen. Tiszta életveszély átmenni a zebrán...
Azt is megfigyeltem egyébként, hogy mániájuk, hogy leveszik a cipőjüket mindenhol: legyen az konyha, folyosó, könyvtár... a könyvtárban az egyik srác szerintem külön menőzni akart a felemás zoknijaival, miközben próbált velem szemezni. Szegénykém nem tudta, hogy az igénytelenség nálam nem előny... :D
Ma megírtam az első vizsgám, ami 4 (négy/NÉGY!) órás volt, és rendesen igénybe vette az agyacskámat. Az idegességtől nem is tudtam előző éjjel aludni, így hát most nincs is sok erőm a fogalmazáshoz. Remélem nem szomorodik senki el a bejegyzés rövidségétől, hamarosan bepótolom a hiányt! (Persze tudom, az ígéreteim már nem túl hitelesek... :( :p)
Na még annyit, hogy azért lesz egy utolsó kis kirándulás, amit elsősorban a magyarokkal szervezünk. Van akciós csoportos vonatjegy, ami két napig korlátlanul használható Loire megyében. Ennek örömére szombaton, ha minden jól megy, elmegyünk Saint-Nazaire-be, ahol még utoljára megcsodálhatom az óceánt. :)
Az előbb a folyosón messziről odaköszöntem egy spanyol lánynak, és megkérdeztem, hogy jól ment-e a vizsgája. Mosolyogva válaszolt hogy igen, és csak ekkor jöttem rá, hogy összetévesztettem egy másik spanyol lánnyal, és eredetileg az ő válasza érdekelt volna. :D De szerencsére vizsgaidőszak van, és ez a kérdés mindennapos. :D
Még egy örömhírt a végére: 3 hónapja elromlott az egyik főzőlap, és végre kicserélték egy újra! :)
Na szép estét mindenkinek!
Érkezésemre 12 nap múlva számítsatok, Nyugat felől, egy szép nyári estén! :D
2013. március 21., csütörtök
Beszámoló
Tudom, tudom. Miután megérkeztem ide, sokáig egy-egy nap történéseit írtam le egy bejegyzésben. Eljutottunk oda, hogy egy hónapot kell összefoglalnom... De hát így van ez, ha az ember lánya olyan iszonyúan elfoglalt, mint én... :D
Ha továbbra is ilyen tempóban halad a blog, már csak két bejegyzés várható... de nem, azért igyekszem szorgalmasabb kislány lenni. :)
Mostanra végre kimondhatom hogy meggyógyultam, és nem köhögök. Amíg még a betegség elején voltam, el kellett mennem a patikába venni valamit ami elmulasztja a köhögést. Ekkor történt az ittlétem óta először, hogy nem bírtam magam rendesen kifejezni franciául. Nem gondoltam volna, hogy még előfordulhat ilyen, bár sejtem mi váltotta ki: a patikus olyan furcsán, mustrálva nézett, hogy azt hiszem ez blokkolt. :D Azóta igyekszem teljesen egészséges maradni, nehogy újra találkoznom kelljen vele... :D
Február végén volt egy egyhetes szünet. Sok erasmusos elment utazgatni erre-arra, én itthon gyógyulgattam, könyvtáraztam Szandival. Egyébként rossz idő volt, hideg és esős, szóval nem is vágytam sehova. Szandival lecsekkoltunk egy albérletet egy másik magyar lánynak, aki időközben megérkezett. Most már 7-en vagyunk. :)
Mi is volt még? Ja igen: csatlakoztam a katedrális kórusába. Voltam egy próbán, és utána már énekeltem is velük a vasárnapi misén. Jó, mi? :) Lesz egy koncert is májusban, azon még pont részt tudok venni. :) Egyébként minden harmadik vasárnap szolgálunk a misén. Cristina pont ott volt amikor először vettem részt a dologban, és állítja, hogy gyönyörűen szólt az egész. :) Közben találkoztunk egy spanyol sráccal aki szintén oda jár misére, sőt, énekelni is szeret, úgyhogy ő is csatlakozik majd.
Egyik nap, amikor úgy tűnt már tavasz van (persze ezt jobb nem elhinni az időnek) Ágival elmentünk sétálni a mellé a gyönyörű tó mellé, ami itt van egy köpésre tőlünk. Eddig azért nem vettem észre, mert a fák ügyesen eltakarják. De többé nem tud előlem elbújni. :) Aznap délután Jonassal elmentünk bicajozni egy kicsit, olyan szép idő volt, hogy ki kellett használni. Ekkor jutott eszembe, hogy miért is választottam ezt a várost: mert olyan zöld! Pedig még elő se bújtak a levelek. Két tó is van, plusz a Maine folyó, sok-sok szép régi de restaurált műemlék, épület, szóval illik rá a kedvenc szavam: hangulatos. :)
A Saint Nicolas park mellett Jonassal találtunk egy macska-menedék otthont. Egy önkéntes macskamentő társaság létrehozott ott egy kis búvóhelyet a gazdátlan cicáknak. Naponta kimennek hozzájuk, etetik őket, kicsit törődnek velünk, még orvosi ellátást is kapnak ha kell. Persze lehet örökbe fogadni: ahogy meglátta a csávó hogy nézzük őket, rögtön lecsapott ránk és elmesélte hogy is megy a dolog. Szerintem nagyon jó amit csinálnak, nem tudom, hogy otthon is van-e hasonló kezdeményezés, de ha nincs, be lehetne vezetni.
Julien, az egyik francia srác a koliban teljesen oda van a Tokajiért, amióta az egyik borászati órán megkóstolta. Ha valaki jön majd engem meglátogatni, legyen szíves hozzon magával 2-3 üveggel, mert a srác megvenné. Itt Franciaországban nehéz hozzájutni, kevés helyen árulják, és nincs is nagy választék. Ugyanezzel a sráccal egyik nap beszélgettünk ebéd közben a franciákról úgy általában. Azt mondta, hogy jellemző rájuk, hogy félnek a kudarctól. Ez pl. az órákon is megmutatkozik, ahol inaktívnak tűnnek, pedig csak arról van szó, hogy nem szólnak hozzá ha nem biztosak a dolgukban, mert nem akarnak beégni. Jó szöveg. :D Egyébként tényleg nagyon passzívak. Nem lennék itt szívesen tanár: Julien azt állítja, hogy már általánosban is ez a helyzet. A tanár bejön, leadja az anyagot, úgy, hogy közben a lehető legkevesebb kontakt legyen a diákokkal. Furcsa nekem ez a távolságtartás.
Március elején rühesség veszély ütötte fel a fejét a koleszban, legalábbis erről tájékoztatott egy kifüggesztett üzenet. Azóta mindenki retteg, és nagyon odafigyel, hogy ne érjen hozzá a másikhoz. Elvileg már megszűnt a probléma, szóval ha minden igaz megúsztam a dolgot...
Az utóbbi napokban megismerkedtem két újabb magyar lánnyal, Zsókával és Dorkával, meg egy sráccal, Robival. Március 15-én összeültünk vacsiidőben kicsit beszélgetni, aztán néhány pohár bor után a szózatot is elénekeltük. :D Jó kis nap volt az is.
Ma a csajokkal meg elmentünk a városba bankügyet intézni, aztán egy kicsit shoppingoltunk. A bankok itt Franciaországban is elég aljasak és szemetek. Amikor megnyitottam a számlát, az ügyintéző nőci mézes-mázasan körbeédesgetett, részletesen tájékoztatott a tudnivalókról, csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy ha mínuszba megyek valamiért, a bank levon 4,50 eurót... Ami meg is történt. :( Ráadásul az egyik újonnan jött magyar csaj megnyitotta a számláját, ugyanolyat amilyet mi is, és olyan biztosítást kapott mellé, amihez jár 30 euró ajándékba. És tényleg ingyen, nem kell később visszafizetni. Szandi is ott volt, amikor Dorka megnyitotta ezt a számlát, meglepődött, mondta az ügyintézőnek, hogy ő nem tudott erről, és neki is megcsinálták a szerződést. Amikor Zsókával utólag elmentünk és érdeklődtünk a dologról, az ügyintéző (egy másik) azt mondta, ez csak olyanoknak jár, akik 5 hónapnál tovább maradnak Franciaországban. Viszont Dorkára ez nem igaz... Szóval elég ködös az ügy, mindenesetre Zsókával nem adjuk fel. Csóró magyar egyetemisták vagyunk, szükségünk van arra a 30 euróra, és már azt is tudjuk, milyen ruhákra fogjuk elkölteni! Velünk nem lehet szórakozni! :D
Közben újabb izgalmas francia stílus- és kifejezésfejlesztő órákon vettem részt. Ez az az óra ahol elsőéves egyetemistákkal vagyunk (én és három lengyel csaj), és rendszeresen magasan az átlag fölött teljesítünk. De nem azért, mert olyan jók lennénk... szegény franciák nem csak hogy a saját nyelvtanukhoz nem értenek (nem tudják mi a különbség a gérondif és a participe présent között, több alany esetében is egyesszámban írják az igét...stb.), de még egy kicsit igényesebb értelmes mondatot se tudnak hibátlanul leírni vagy kimondani. Ha szóbeli megnyilatkozásról van szó, nyekegnek össze-vissza, nem bírják kikerülni a szlenges kifejezéseket, egyszerűen tragédia. Írásban iszonyú, egészen hihetetlen nyelvtani és stilisztikai hibákat ejtenek. Ha meg nyelvtanilag korrekt a dolog, akkor általában értelmetlen a mondat. A lengyel lányokkal mindig jókat szórakozunk rajtuk. :D Hadd mondjak egy példát a franciául tudóknak: a tanárnő a beadott házikból emelt ki néhány gyöngyszemet, amit a csoporttal közösen javítottunk ki. Íme az egyik legszebb mondat: "L'intériorité évoque l'aspect paysage état d'âme." A tanárnő a következőket mondta erre: "Próbáltam rájönni, hogy mi lehet a mondat értelme, de nem sikerült." Szóval nem könnyű a francia nyelv, ez tény, de hát mégis csak az anyanyelvük... És mindezeken kívül még lusták és pofátlanok is. Mindenkinek kell előadást tartania, és rendszeresen megcsinálják azt, hogy wikipédiából kimásolnak egész cikkeket és felolvassák.... Ez tényleg színvonalon aluli. Ráadásul hülyének nézik a tanárt. Szegényt néha sajnálom. Olyan elveszett és elkeseredett arca van időnként. Sose tanítanék franciát a franciáknak...
Mit is mondhatnék még? :) Kiderült, hogy a LIDL itt is mindig olcsó, szóval ezentúl oda járok majd bevásárolni. Ja igen: úgy néz ki, kapok támogatást a koleszra (2 hónap kellett, hogy a dossziémat feldolgozzák...): ez azt jelenti, hogy lesz pénzem többet utazgatni! :)
Apropó utazás: Ágival, Szandival és Robival holnap elmegyünk Saumur-be és a Fontevraud-i apátsághoz. Elvileg szép időnk lesz, szóval nagyon várom már! :)
De nem csak emiatt lesz nagy nap a holnapi: most lesz 65 napja hogy itt vagyok, és még pontosan 65 nap van hátra...elérkeztünk tehát a fordulóponthoz! :) Persze nem azért számolom így a napokat, mert annyira rosszul érezném magam itt... csak hát... megvan rá az okom, na! :) Meg amúgy is, sosem árt tudni, hogy állok az idővel. :)
Egyébként a héten nem volt aerobic, és közben rá is jöttem, hogy nem elég megerőltető nekem. Valami izzasztóbbat szeretnék, így kitaláltam, hogy átmegyek stepre. Meg is kérdezte nekem az egyik francia csaj, hogy megoldható-e, hisz ugyanannyiba kerül mindkettő. A tanár szerint viszont nem lehet, csak ha újra fizetek... Erre a kedves francia barátnőm (Camille) volt olyan jófej és felajánlotta, hogy meghamisítja a kártyámat, és simán átírja az aerobicot stepre. Mondtam hát jó, legyen. :D Azt állítja, nem ma kezdte a szakmát, szóval teljes mértékben ráhagytam a dolgot. :D
Még valami: jövő héten részt veszek egy énekversenyen: keresik az egyetem legszebb hangját. Gondoltam, kipróbálom magam itt is. :) Baj nem lehet belőle. Még toborzom az új barátaimat a közönségbe. :p
Na, hát talán ennyi a lényeg.
Sok puszit küldök Nektek és a hegedűmnek! <3 :))
Ha továbbra is ilyen tempóban halad a blog, már csak két bejegyzés várható... de nem, azért igyekszem szorgalmasabb kislány lenni. :)
Mostanra végre kimondhatom hogy meggyógyultam, és nem köhögök. Amíg még a betegség elején voltam, el kellett mennem a patikába venni valamit ami elmulasztja a köhögést. Ekkor történt az ittlétem óta először, hogy nem bírtam magam rendesen kifejezni franciául. Nem gondoltam volna, hogy még előfordulhat ilyen, bár sejtem mi váltotta ki: a patikus olyan furcsán, mustrálva nézett, hogy azt hiszem ez blokkolt. :D Azóta igyekszem teljesen egészséges maradni, nehogy újra találkoznom kelljen vele... :D
Február végén volt egy egyhetes szünet. Sok erasmusos elment utazgatni erre-arra, én itthon gyógyulgattam, könyvtáraztam Szandival. Egyébként rossz idő volt, hideg és esős, szóval nem is vágytam sehova. Szandival lecsekkoltunk egy albérletet egy másik magyar lánynak, aki időközben megérkezett. Most már 7-en vagyunk. :)
Mi is volt még? Ja igen: csatlakoztam a katedrális kórusába. Voltam egy próbán, és utána már énekeltem is velük a vasárnapi misén. Jó, mi? :) Lesz egy koncert is májusban, azon még pont részt tudok venni. :) Egyébként minden harmadik vasárnap szolgálunk a misén. Cristina pont ott volt amikor először vettem részt a dologban, és állítja, hogy gyönyörűen szólt az egész. :) Közben találkoztunk egy spanyol sráccal aki szintén oda jár misére, sőt, énekelni is szeret, úgyhogy ő is csatlakozik majd.
Egyik nap, amikor úgy tűnt már tavasz van (persze ezt jobb nem elhinni az időnek) Ágival elmentünk sétálni a mellé a gyönyörű tó mellé, ami itt van egy köpésre tőlünk. Eddig azért nem vettem észre, mert a fák ügyesen eltakarják. De többé nem tud előlem elbújni. :) Aznap délután Jonassal elmentünk bicajozni egy kicsit, olyan szép idő volt, hogy ki kellett használni. Ekkor jutott eszembe, hogy miért is választottam ezt a várost: mert olyan zöld! Pedig még elő se bújtak a levelek. Két tó is van, plusz a Maine folyó, sok-sok szép régi de restaurált műemlék, épület, szóval illik rá a kedvenc szavam: hangulatos. :)
A Saint Nicolas park mellett Jonassal találtunk egy macska-menedék otthont. Egy önkéntes macskamentő társaság létrehozott ott egy kis búvóhelyet a gazdátlan cicáknak. Naponta kimennek hozzájuk, etetik őket, kicsit törődnek velünk, még orvosi ellátást is kapnak ha kell. Persze lehet örökbe fogadni: ahogy meglátta a csávó hogy nézzük őket, rögtön lecsapott ránk és elmesélte hogy is megy a dolog. Szerintem nagyon jó amit csinálnak, nem tudom, hogy otthon is van-e hasonló kezdeményezés, de ha nincs, be lehetne vezetni.
Julien, az egyik francia srác a koliban teljesen oda van a Tokajiért, amióta az egyik borászati órán megkóstolta. Ha valaki jön majd engem meglátogatni, legyen szíves hozzon magával 2-3 üveggel, mert a srác megvenné. Itt Franciaországban nehéz hozzájutni, kevés helyen árulják, és nincs is nagy választék. Ugyanezzel a sráccal egyik nap beszélgettünk ebéd közben a franciákról úgy általában. Azt mondta, hogy jellemző rájuk, hogy félnek a kudarctól. Ez pl. az órákon is megmutatkozik, ahol inaktívnak tűnnek, pedig csak arról van szó, hogy nem szólnak hozzá ha nem biztosak a dolgukban, mert nem akarnak beégni. Jó szöveg. :D Egyébként tényleg nagyon passzívak. Nem lennék itt szívesen tanár: Julien azt állítja, hogy már általánosban is ez a helyzet. A tanár bejön, leadja az anyagot, úgy, hogy közben a lehető legkevesebb kontakt legyen a diákokkal. Furcsa nekem ez a távolságtartás.
Március elején rühesség veszély ütötte fel a fejét a koleszban, legalábbis erről tájékoztatott egy kifüggesztett üzenet. Azóta mindenki retteg, és nagyon odafigyel, hogy ne érjen hozzá a másikhoz. Elvileg már megszűnt a probléma, szóval ha minden igaz megúsztam a dolgot...
Az utóbbi napokban megismerkedtem két újabb magyar lánnyal, Zsókával és Dorkával, meg egy sráccal, Robival. Március 15-én összeültünk vacsiidőben kicsit beszélgetni, aztán néhány pohár bor után a szózatot is elénekeltük. :D Jó kis nap volt az is.
Ma a csajokkal meg elmentünk a városba bankügyet intézni, aztán egy kicsit shoppingoltunk. A bankok itt Franciaországban is elég aljasak és szemetek. Amikor megnyitottam a számlát, az ügyintéző nőci mézes-mázasan körbeédesgetett, részletesen tájékoztatott a tudnivalókról, csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy ha mínuszba megyek valamiért, a bank levon 4,50 eurót... Ami meg is történt. :( Ráadásul az egyik újonnan jött magyar csaj megnyitotta a számláját, ugyanolyat amilyet mi is, és olyan biztosítást kapott mellé, amihez jár 30 euró ajándékba. És tényleg ingyen, nem kell később visszafizetni. Szandi is ott volt, amikor Dorka megnyitotta ezt a számlát, meglepődött, mondta az ügyintézőnek, hogy ő nem tudott erről, és neki is megcsinálták a szerződést. Amikor Zsókával utólag elmentünk és érdeklődtünk a dologról, az ügyintéző (egy másik) azt mondta, ez csak olyanoknak jár, akik 5 hónapnál tovább maradnak Franciaországban. Viszont Dorkára ez nem igaz... Szóval elég ködös az ügy, mindenesetre Zsókával nem adjuk fel. Csóró magyar egyetemisták vagyunk, szükségünk van arra a 30 euróra, és már azt is tudjuk, milyen ruhákra fogjuk elkölteni! Velünk nem lehet szórakozni! :D
Közben újabb izgalmas francia stílus- és kifejezésfejlesztő órákon vettem részt. Ez az az óra ahol elsőéves egyetemistákkal vagyunk (én és három lengyel csaj), és rendszeresen magasan az átlag fölött teljesítünk. De nem azért, mert olyan jók lennénk... szegény franciák nem csak hogy a saját nyelvtanukhoz nem értenek (nem tudják mi a különbség a gérondif és a participe présent között, több alany esetében is egyesszámban írják az igét...stb.), de még egy kicsit igényesebb értelmes mondatot se tudnak hibátlanul leírni vagy kimondani. Ha szóbeli megnyilatkozásról van szó, nyekegnek össze-vissza, nem bírják kikerülni a szlenges kifejezéseket, egyszerűen tragédia. Írásban iszonyú, egészen hihetetlen nyelvtani és stilisztikai hibákat ejtenek. Ha meg nyelvtanilag korrekt a dolog, akkor általában értelmetlen a mondat. A lengyel lányokkal mindig jókat szórakozunk rajtuk. :D Hadd mondjak egy példát a franciául tudóknak: a tanárnő a beadott házikból emelt ki néhány gyöngyszemet, amit a csoporttal közösen javítottunk ki. Íme az egyik legszebb mondat: "L'intériorité évoque l'aspect paysage état d'âme." A tanárnő a következőket mondta erre: "Próbáltam rájönni, hogy mi lehet a mondat értelme, de nem sikerült." Szóval nem könnyű a francia nyelv, ez tény, de hát mégis csak az anyanyelvük... És mindezeken kívül még lusták és pofátlanok is. Mindenkinek kell előadást tartania, és rendszeresen megcsinálják azt, hogy wikipédiából kimásolnak egész cikkeket és felolvassák.... Ez tényleg színvonalon aluli. Ráadásul hülyének nézik a tanárt. Szegényt néha sajnálom. Olyan elveszett és elkeseredett arca van időnként. Sose tanítanék franciát a franciáknak...
Mit is mondhatnék még? :) Kiderült, hogy a LIDL itt is mindig olcsó, szóval ezentúl oda járok majd bevásárolni. Ja igen: úgy néz ki, kapok támogatást a koleszra (2 hónap kellett, hogy a dossziémat feldolgozzák...): ez azt jelenti, hogy lesz pénzem többet utazgatni! :)
Apropó utazás: Ágival, Szandival és Robival holnap elmegyünk Saumur-be és a Fontevraud-i apátsághoz. Elvileg szép időnk lesz, szóval nagyon várom már! :)
De nem csak emiatt lesz nagy nap a holnapi: most lesz 65 napja hogy itt vagyok, és még pontosan 65 nap van hátra...elérkeztünk tehát a fordulóponthoz! :) Persze nem azért számolom így a napokat, mert annyira rosszul érezném magam itt... csak hát... megvan rá az okom, na! :) Meg amúgy is, sosem árt tudni, hogy állok az idővel. :)
Egyébként a héten nem volt aerobic, és közben rá is jöttem, hogy nem elég megerőltető nekem. Valami izzasztóbbat szeretnék, így kitaláltam, hogy átmegyek stepre. Meg is kérdezte nekem az egyik francia csaj, hogy megoldható-e, hisz ugyanannyiba kerül mindkettő. A tanár szerint viszont nem lehet, csak ha újra fizetek... Erre a kedves francia barátnőm (Camille) volt olyan jófej és felajánlotta, hogy meghamisítja a kártyámat, és simán átírja az aerobicot stepre. Mondtam hát jó, legyen. :D Azt állítja, nem ma kezdte a szakmát, szóval teljes mértékben ráhagytam a dolgot. :D
Még valami: jövő héten részt veszek egy énekversenyen: keresik az egyetem legszebb hangját. Gondoltam, kipróbálom magam itt is. :) Baj nem lehet belőle. Még toborzom az új barátaimat a közönségbe. :p
Na, hát talán ennyi a lényeg.
Sok puszit küldök Nektek és a hegedűmnek! <3 :))
2013. február 26., kedd
Még élek! :)
Kedves Otthoniak!
Sajnálom, hogy ennyire elmaradtam a híradással. Így viszont
többet olvashattok egyszerre! :p
A napjaim továbbra is derűsen telnek. Igaz, hogy van néha egy kis honvágyam, de
eddig egy perc nem telt el úgy, hogy bántam volna azt, hogy itt vagyok. J Ugyan még mindig
nagyon hideg van, de ez senkit nem tud elkedvetleníteni. Néhány másik
erasmusossal egy hete kirándultunk Nantes-ba, most hétvégén pedig Chenonceaux-t
és Tours-t néztük meg. A Chenonceaux-i
kastély olyan, mint egy tündérmese… A fényes bálterem egy híd a Loire egy
mellékágán, szinte látni ahogy Diane de Poitiers, II. Henrik hivatalos szeretője
ott áll az ablakban… És a hatalmas kert, még így télen is lenyűgöző… El tudnám
fogadni nyaralónak…
Nantes után kezdtem komolyabban lebetegedni, de már túl
vagyok a mélyponton, és majdnem teljesen meggyógyultam. A múlt héten viszont elég
rossz volt a helyzet, és ezért a közérzetem is. A felettem lakó orosz csaj, Ola, nagyon ari volt: facebook-on megkérdezte, hogy van-e teám, mézem, vízforralóm,
mert hallja, hogy milyen csúnyán köhögök.
A konyha már zárva volt, így vizet nem tudtam ott forralni, a mézem is
elfogyott, úgyhogy pont jól jött a kedvessége. J
Amúgy szinte kivétel nélkül mindenki beteg most, így kevesebb a közös kimozdulós
program. Inkább itt a koleszban jövünk össze néha: van, hogy biliárdozni,
társasozni, vasárnaponként meg együtt főzünk. Úgy szeretek velük lenni! Most
már szerencsére gyakrabban beszélünk franciául, mint angolul. Amikor Szandival
magyarul váltunk pár szót, a többiek gyakran elhallgatnak és ámulattal figyelik
a társalgásunkat… J
Néha a lengyel csajok is átváltanak egymás közt lengyelre, a görögöknél is
előfordul… olyan jó érzés ilyen színes társasághoz tartozni! J
Vasárnap megint elmentem a katedrálisba a reggeli misére, és
ezúttal Zuza, az egyik lengyel barátnőm is jött velem. Most épp szolgált a
kórus, és gyönyörűen szóltak... Mivel éneklés nélkül nem élet az élet, így mise
után odamentem a vezetőhöz, és megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e. A nőci
elkérte az e-mailemet, aztán írt is a részletekről. Megkérdezte, hogy tudok-e
kottát olvasni... J Végül is jogos a kérdés. J Na szóval az első
próba március 8-án lesz, három hetente énekelnek a misén. Május elején pedig egy
nagy koncertet szerveznek a katedrálisban. Can’t wait for it! J
Az utóbbi 3 hétben bulizni
is voltam párszor, de a betegség és a hideg miatt tényleg csak párszor…egyszer
például egy cubai hangulatú bárba mentünk páran, ahol salsázni tanultunk.
Most szünet van az egyetemen, a koli teljesen kiürült. Csak
néhány külföldi maradt, engem is beleértve ugye. Naree-nak, a kóreai lánynak
van gitárja, és szívesen kölcsön is adja ha kell, szóval legalább egy hangszer
van a közelben amivel ellehetek. (Szegény drága hegedűm otthon sírdogál egyedül
a hideg szobámban…Mondjátok meg neki, hogy szeretem, és örökké szeretni fogom!)
A szünetben igyekszem teljesen meggyógyulni, és persze a kötelező
olvasmányokkal is haladni fogok, ha minden jól megy.
Puszi mindenkinek!!!
2013. február 9., szombat
Egy újabb szép hét Angers-ban
Sziasztok!
Na leültem, hogy újra írjak Nektek! Le lettem ugyanis szidva, hogy hétfő óta nem jelentkeztem... :)
Tehát: kedden Katerinával elmentünk végre bicót kölcsönözni! Nagyon menő darabot kaptam: van lámpája, kosárkája, adtak hozzá zárat, és szép lila (én választhattam a színt; a csávó volt olyan kedves, és kihalászta nekem a legelérhetetlenebb helyről, sok másik közül :p). Szerda reggel épp siettem az első órámra, amikor a kolesz főbejáratánál megállítottak, mert népszámlálás volt, és mivel itt töltök egy szemesztert, be kellett kerülnöm a statisztikába. :) Bele lettem számolva a francia népbe. :p Amikor hazajöttem, vettem zsetont a mosógéphez, mert eljött az ideje a mosásnak. Ez egy nagyon izgalmas procedúra, ugyanis a koleszban élő több száz emberre mindösszesen egy mosógép jut jelenleg, mert a másik elromlott. Szóval egy táblázatban kell kiválasztani a szabad és számomra megfelelő időpontot, nem lehet ám csak úgy akármikor mosni. Végre eljött az én időm, bedobtam a zsetont a gépbe, beraktam a ruhákat, és már indítottam volna a mosást, amikor eszembe jutott, hogy valamit kihagytam. Kinyitottam újra az ajtót, és ez bizony nagy hiba volt. Utána ugyanis már nem tudtam elindítani a programot, mert a gép úgy vette, hogy már kész vagyok... csak egy kicsit voltam idegbeteg. :) A portán nem volt senki, így csak másnap mehettem magyarázkodni. De szerencsére a portás néni végül nem szivatott meg: kaptam egy új zsetont. Így viszont csak két nappal később tudtam mosni... :/ Szerda délután Szandi átjött segíteni kitölteni a lakbértámogatással kapcsolatos papírt, közben teázgattunk. :) Este Cristinával falat másztunk, és óráról órára mindig nehezebb terepen megyünk: egyre jobban élvezem! :) Aztán pár görög átjött biliárdozni, és bár aznap nem voltam annyira jó formában mint máskor, azért persze élveztem a játékot. :) Ja, és ez előtt történt, hogy Katerina megtanulta tőlem a következő magyar mondatot: "Vasárnap csicseriborsót főzök paradicsommal és sajttal." Még sok helyzetben jól jöhet neki ez a magyar tudás. :D
Február 22-én közös kirándulást tervezünk Chenonceau-ba, egy gyönyörűséges kastélyhoz. Csak hogy egy kicsit menőzzek:
:p
TGV-vel megyünk, és már meg is van a jegyem! :)
Csütörtök reggel sajnos kicsit betegen ébredtem, fájós torokkal, náthásan, és azóta tart a dolog. Aznap be se mentem az órámra, mert tényleg gyenge voltam. Aztán nappalra általában javul a helyzet. Egyébként szinte mindenki betegeskedik most körülöttem. De azért ettől még nem állt meg az élet! Csütörtökön ugyanis Ágival ebédre voltunk hivatalosak egy francia házaspárhoz. :) Ő már szeptember óta itt van, és megismerkedett a férjjel, aki magyarul tanul, amióta két fiuk is magyar lánnyal házasodott, és Magyarországra is költöztek az új családjukkal. (Hát igen, a magyar nők vonzereje... :p) Szóval nagyon jófej, fiatalos lendületű emberekről van szó, akik szeretnek magyar egyetemistákkal találkozni. Linda mennyei ebédet főzött nekünk, igazi franciásat sajttal, hallal, sok zöldséggel, finom borral. :) A férj, Elie, szeret beszélni, és sokat mesélt a városról, a munkájáról, az itteni életről, stb. Nagyon érdekes dolog derült ki: az egyik fiuk Pécelen házasodott a Ráday kastélyban! Szóval voltak már a közelemben.... fura, hogy évekkel később ilyen messze találkozunk. :) Linda megdicsérte a franciámat, azt mondta, hogy csak egy ici-pici kis akcentusom van, és hogy annyi pont kell. :) Egyre mentünk, Elie (a férj) értünk jött, és 4 körül haza is hozott. Nagyon jól éreztük magunkat. Este aztán karaoke party volt a városközpontban, egy hangulatos kis bárban. Többen is vagyunk itt énekesek, szóval sok jó "előadás" volt. :) Bár kicsit rekedtes volt a hangom, de azért a Milordot elnyomtam nekik. Lesz majd videó is. :)
Tegnap délelőtt kicsit regenerálódtam, aztán Szandival ebédeltünk, majd bevásároltam a hétvégére. Este falmászás volt, most Jonas is velünk jött. Neki is nagyon tetszik a dolog (nem csoda :)). Ma reggel még mindig fájós torokkal ébredtem, és az idő is esős, úgyhogy végül nem mentem el Ágival a városközpontba. Egy rekordkísérlet lesz, puszilánc a katedrális előtt... Jól hangzik, csak kár, hogy mára szervezték. :p Arról is szó volt, hogy páran elmegyünk a helyi múzeumba, aztán egy szép tóhoz, de ilyen rossz időben senkinek sincs kedve kimozdulni... Este viszont elvileg beülünk egy bárba beszélgetni. Addig gyűjtöm az erőt. :)
Egyéb: Amikor valaki bekopog a szobámba, nem tudom hogy épp ki az, ezért magyarul is, angolul is és franciául is kikiabálok, hogy jöjjön be... :D Reggelente a takarítónők meg persze mindig épp akkor mossák fel a konyhát, amikor sietve kéne reggelit csinálnom... Mintha direkt így időzítenének...
Na megyek főzni...szép hétvégét mindenkinek! :)
Na leültem, hogy újra írjak Nektek! Le lettem ugyanis szidva, hogy hétfő óta nem jelentkeztem... :)
Tehát: kedden Katerinával elmentünk végre bicót kölcsönözni! Nagyon menő darabot kaptam: van lámpája, kosárkája, adtak hozzá zárat, és szép lila (én választhattam a színt; a csávó volt olyan kedves, és kihalászta nekem a legelérhetetlenebb helyről, sok másik közül :p). Szerda reggel épp siettem az első órámra, amikor a kolesz főbejáratánál megállítottak, mert népszámlálás volt, és mivel itt töltök egy szemesztert, be kellett kerülnöm a statisztikába. :) Bele lettem számolva a francia népbe. :p Amikor hazajöttem, vettem zsetont a mosógéphez, mert eljött az ideje a mosásnak. Ez egy nagyon izgalmas procedúra, ugyanis a koleszban élő több száz emberre mindösszesen egy mosógép jut jelenleg, mert a másik elromlott. Szóval egy táblázatban kell kiválasztani a szabad és számomra megfelelő időpontot, nem lehet ám csak úgy akármikor mosni. Végre eljött az én időm, bedobtam a zsetont a gépbe, beraktam a ruhákat, és már indítottam volna a mosást, amikor eszembe jutott, hogy valamit kihagytam. Kinyitottam újra az ajtót, és ez bizony nagy hiba volt. Utána ugyanis már nem tudtam elindítani a programot, mert a gép úgy vette, hogy már kész vagyok... csak egy kicsit voltam idegbeteg. :) A portán nem volt senki, így csak másnap mehettem magyarázkodni. De szerencsére a portás néni végül nem szivatott meg: kaptam egy új zsetont. Így viszont csak két nappal később tudtam mosni... :/ Szerda délután Szandi átjött segíteni kitölteni a lakbértámogatással kapcsolatos papírt, közben teázgattunk. :) Este Cristinával falat másztunk, és óráról órára mindig nehezebb terepen megyünk: egyre jobban élvezem! :) Aztán pár görög átjött biliárdozni, és bár aznap nem voltam annyira jó formában mint máskor, azért persze élveztem a játékot. :) Ja, és ez előtt történt, hogy Katerina megtanulta tőlem a következő magyar mondatot: "Vasárnap csicseriborsót főzök paradicsommal és sajttal." Még sok helyzetben jól jöhet neki ez a magyar tudás. :D
Február 22-én közös kirándulást tervezünk Chenonceau-ba, egy gyönyörűséges kastélyhoz. Csak hogy egy kicsit menőzzek:
TGV-vel megyünk, és már meg is van a jegyem! :)
Csütörtök reggel sajnos kicsit betegen ébredtem, fájós torokkal, náthásan, és azóta tart a dolog. Aznap be se mentem az órámra, mert tényleg gyenge voltam. Aztán nappalra általában javul a helyzet. Egyébként szinte mindenki betegeskedik most körülöttem. De azért ettől még nem állt meg az élet! Csütörtökön ugyanis Ágival ebédre voltunk hivatalosak egy francia házaspárhoz. :) Ő már szeptember óta itt van, és megismerkedett a férjjel, aki magyarul tanul, amióta két fiuk is magyar lánnyal házasodott, és Magyarországra is költöztek az új családjukkal. (Hát igen, a magyar nők vonzereje... :p) Szóval nagyon jófej, fiatalos lendületű emberekről van szó, akik szeretnek magyar egyetemistákkal találkozni. Linda mennyei ebédet főzött nekünk, igazi franciásat sajttal, hallal, sok zöldséggel, finom borral. :) A férj, Elie, szeret beszélni, és sokat mesélt a városról, a munkájáról, az itteni életről, stb. Nagyon érdekes dolog derült ki: az egyik fiuk Pécelen házasodott a Ráday kastélyban! Szóval voltak már a közelemben.... fura, hogy évekkel később ilyen messze találkozunk. :) Linda megdicsérte a franciámat, azt mondta, hogy csak egy ici-pici kis akcentusom van, és hogy annyi pont kell. :) Egyre mentünk, Elie (a férj) értünk jött, és 4 körül haza is hozott. Nagyon jól éreztük magunkat. Este aztán karaoke party volt a városközpontban, egy hangulatos kis bárban. Többen is vagyunk itt énekesek, szóval sok jó "előadás" volt. :) Bár kicsit rekedtes volt a hangom, de azért a Milordot elnyomtam nekik. Lesz majd videó is. :)
Tegnap délelőtt kicsit regenerálódtam, aztán Szandival ebédeltünk, majd bevásároltam a hétvégére. Este falmászás volt, most Jonas is velünk jött. Neki is nagyon tetszik a dolog (nem csoda :)). Ma reggel még mindig fájós torokkal ébredtem, és az idő is esős, úgyhogy végül nem mentem el Ágival a városközpontba. Egy rekordkísérlet lesz, puszilánc a katedrális előtt... Jól hangzik, csak kár, hogy mára szervezték. :p Arról is szó volt, hogy páran elmegyünk a helyi múzeumba, aztán egy szép tóhoz, de ilyen rossz időben senkinek sincs kedve kimozdulni... Este viszont elvileg beülünk egy bárba beszélgetni. Addig gyűjtöm az erőt. :)
Egyéb: Amikor valaki bekopog a szobámba, nem tudom hogy épp ki az, ezért magyarul is, angolul is és franciául is kikiabálok, hogy jöjjön be... :D Reggelente a takarítónők meg persze mindig épp akkor mossák fel a konyhát, amikor sietve kéne reggelit csinálnom... Mintha direkt így időzítenének...
Na megyek főzni...szép hétvégét mindenkinek! :)
2013. február 4., hétfő
Vicces hétfő
Tudjátok, sose gondoltam volna, hogy egyszer Franciaországban egy kóreai lánnyal, kóreai és angol nyelven gospel dalokat fogok énekelni főzés közben... Hát most már ezt is átéltem. :D Épp krumplit pucoltam, amikor Nari belépett a gitárjával meg egy énekeskönyvvel, és elkezdett játszani. Gyönyörű számokat mutatott, és amihez nem volt angol szöveg, azt megtanította kóreaiul... :D
Időközben rájöttem, hogy tegnap kicsit összekevertem a dolgokat. Elég fáradt voltam, amikor a bejegyzést írtam...Péntek (és nem szombat) délután nem Katerinával mentem vissza a fényképezőgép ügy miatt, hanem Szandival, akit a múlt héten ismertem meg. :) Így tudtommal hárman vagyunk itt magyarok. Na szóval tartottunk egy shopping délutánt, és bár esett az eső, de azért jól elvoltunk. :)
Ma az énekelgetés és az ebéd után elmentem az itteni erasmus felelőshöz, aki segített kibogozni, hogy melyik kurzusom hány kreditet ér. Így végre haza tudom küldeni a szükséges dokumentumokat.
4-kor Katerinával és egy másik görög lánnyal, Alexandrával bementünk a városközpontba, mert akadt ott egy-két ügyünk. :p Nagyon bírom őket, mert bár egyszerűbb lenne nekik egymás között görögül beszélni, de hogy ne maradjak ki semmiből, mindent angolul mondanak. Ez azért kedves. :)
Egyébként a franciáknak vannak fura dolgaik... például állandóan csak tésztát és steak-et esznek, és mezítláb mászkálnak mindenhova a koleszon belül, mint a purdék... Interesting. :D
Végezetül álljon itt egy érdekesség, amit a ma vásárolt pulykaszeletek csomagolásán vettem észre. 4 szelet husi van benne, az érdekes mondat magyarul a következő: "Ha öten vannak, tovább kell szeletelni." Nahát. És ha csak hárman? Akkor az egyik szeletet ki kell dobni?... Tényleg ennyire zoknik a franciák, hogy ilyen tanácsok kellenek nekik?? :D Incroyable...
Időközben rájöttem, hogy tegnap kicsit összekevertem a dolgokat. Elég fáradt voltam, amikor a bejegyzést írtam...Péntek (és nem szombat) délután nem Katerinával mentem vissza a fényképezőgép ügy miatt, hanem Szandival, akit a múlt héten ismertem meg. :) Így tudtommal hárman vagyunk itt magyarok. Na szóval tartottunk egy shopping délutánt, és bár esett az eső, de azért jól elvoltunk. :)
Ma az énekelgetés és az ebéd után elmentem az itteni erasmus felelőshöz, aki segített kibogozni, hogy melyik kurzusom hány kreditet ér. Így végre haza tudom küldeni a szükséges dokumentumokat.
4-kor Katerinával és egy másik görög lánnyal, Alexandrával bementünk a városközpontba, mert akadt ott egy-két ügyünk. :p Nagyon bírom őket, mert bár egyszerűbb lenne nekik egymás között görögül beszélni, de hogy ne maradjak ki semmiből, mindent angolul mondanak. Ez azért kedves. :)
Egyébként a franciáknak vannak fura dolgaik... például állandóan csak tésztát és steak-et esznek, és mezítláb mászkálnak mindenhova a koleszon belül, mint a purdék... Interesting. :D
Végezetül álljon itt egy érdekesség, amit a ma vásárolt pulykaszeletek csomagolásán vettem észre. 4 szelet husi van benne, az érdekes mondat magyarul a következő: "Ha öten vannak, tovább kell szeletelni." Nahát. És ha csak hárman? Akkor az egyik szeletet ki kell dobni?... Tényleg ennyire zoknik a franciák, hogy ilyen tanácsok kellenek nekik?? :D Incroyable...
 |
| "Si vous êtes 5, vous êtes obligés de trancher!!" |
2013. február 3., vasárnap
Egy újabb izgalmas hétvége
Üdv mindenkinek!
Igen, egy kicsit ellustultam, de most ismét írok! :)
Nem voltak unalmasak az utóbbi napok sem. Napról napra jobban érzem itt magam: kezdem igazán megismerni az embereket, a várost, az itteni életet. Annyi
minden történt már megint... hol is kezdjem? :)
Menjünk sorrendben: Csütörtök este 8-tól lenn a nagyteremben "nemzetközi zeneest"-et rendeztek nekünk a francia erasmus mentorok. Nem igazán álltak a helyzet magaslatán, ugyanis hiába gyűjtötték össze a különböző népek zenéit, normális hangszórót nem sikerült szerezniük. Így kb. fél 10-ig szerencsétlenkedtek, mire valamit sikerült elérniük, de a zene még így se volt elég hangos. Azért ennek ellenére jó kis hangulat lett. Először a görögök tanítgattak táncokat, aztán jöttek az énekek: kezdetnek egy afrikai országból 2 csaj meg 2 srác (sajnos nem emlékszem, hogy pontosan melyik országból) adott elő néhány dalt, és valami eszméletlen gyönyörűen énekeltek, acapella. A hideg rázott mindenkit... Aztán jöttek a franciák, egy kanadai srác, és a lányok addig noszogattak, míg nem én is dalra fakadtam. :) Cserháti Zsuzsától énekeltem nekik a "Mindig az a perc"-et, és jól sikerült, annyira, hogy azóta folyton nyaggatnak, hogy énekeljek gyakrabban. :) Pénteken fél 10 körül keltem, és mivel aznap nem kellett egyetemre mennem, volt időm főzni. Megint magyaros kaja mellett döntöttem:
gombapörköltet csináltam rizzsel és párolt zöldséggel. Egyszer csak megjelent
Francois-Xavier, aki a múltkor érdeklődött a magyar ételek felől, és amikor azt
főztem, pont nem volt ott, hogy megkóstolja. Így most meghívtam ebédre. :) Az
az elégedett fej, amivel ette, mindent elárult. :) Szóval szeretik a főztömet! :p
Ezen a napon viszont egy nagyon szomorú dologra döbbentem rá. A fényképezőgép, ami a
szüleimé, és amit egy véletlen szerencsétlen folytán leejtettem a konyhában, megunta az életet… (ezúton is szeretném kifejezni mélységes szégyenemet és sajnálatomat) Úgy döntöttem tehát, hogy veszek egy újat, hisz még rengeteg
fotóznivaló lesz itt… Nagy lelkesen kinéztem a legolcsóbbat, hogy spóroljak.
Hát nem ezen kellett volna... Itthon sajnos kiderült, hogy gagyi, és nem is olyan
kártya passzol bele, ami nekem kéne. Pedig erre direkt rákérdeztem, és a nő
aki segített, akinek tudnia kellett volna, hülyeséget mondott. Így másnap
vissza kellett vinnem a cuccot a számlával együtt. De még aznap este megint party volt: most a görögök hívták össze a társaságot a Le Soft nevű bárba. Ismét nagyon jól sikerült az este. :) Aztán szombaton Katerinával bementünk a városba a fényképező-ügyet elintézni, meg a piacon vásárolni ezt-azt. Hideg, szeles idő volt,
de a nap szépen sütött. A gépet vissza vették volna rögtön, csak hogy otthon kiesett a dobozból
valami kis madzag, ami nélkül nem volt teljes a csomag... Így délután mehettem vissza ismét... De minden jó, ha vége jó, szerencsére sikerült
kicserélni egy jobbra, és elég volt csak a különbözetet kifizetnem. Amikor
hazaértem, megint főztem, megint pörköltet, de most lapockából. Legalábbis
elvileg azt vettem a piacon, de már nem vagyok egészen biztos benne... mindegy,
azért nem lett rossz. :)
Ma reggel elmentem a katedrálisba meghallgatni egy misét. Gyönyörű épület,
gyönyörű helyen. Fél órával hamarabb értem oda, így előtte még volt időm
nézelődni, fotókat csinálni. Aztán leültem előre, és lestem ki a fejemből.
Egyszer csak egy néni odajött hozzám, és megkért, hogy olvassak olvasmányt vagy szentleckét… Az
ajánlat megtisztelő volt, de azért így elsőre nem vállaltam be, még nem igazán tudom,
hogy mennek Franciaországban a miséken a dolgok… :p Megmondtam neki, hogy
magyar vagyok, és most vagyok itt először, nagyon izgulnék, szóval talán majd
legközelebb. J
Érdekes volt franciául hallani a miserészeket
meg mindent, de én most még magyarul vettem részt. :p Közben egy érdekes dolog
történt: egyszer csak belibbent az oltár elé egy pillangó, és ott körözött
percekig. Nagyon különlegessé tette az egészet… ő volt az első, amit
láttam ebben az évben: szép helyet és pillanatot választott a köszöntésemre! J
Mise után kb. egy órát kellett a hidegben várnom a buszra, mert vasárnaponként nagyon ritkán járnak... az utcák pedig teljesen üresek voltak. A vasárnapi pihenést itt nagyon komolyan veszik az emberek.
Délután biliárdoztam néhány arccal, és nagyon jó formában voltam, elsőre háromszor is nyertem... :p Rájöttem, hogy imádom ezt a játékot! :)
Este Ewelinánál volt tea party, és megint jót pletyiztünk. Legközelebb én hívom meg a lányokat. :) Azt hiszem ennyi. Köszönöm a figyelmet! :p
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)